Volt egyszer egy csapat majom, akit gonosz tudósok bezártak egy óriási ketrecbe. A ketrec egyik sarkában volt felfestve egy nagy vörös négyzet, ahova időnként banánt helyeztek el, s amit a majmok annak rendje és módja szerint elfogyasztottak. A tudósok azonban egy gonosz kísérletbe fogtak és ahányszor egy majom rálépett a vörös négyzetre az összes társa kapott egy alapos hidegzuhanyt a nyakába. Miután ez jópárszor elismétlődött, leszoktak arról, hogy a tiltott területre menjenek.
Eltelt egy kis idő, és a gonosz tudósok a csoport egyik felét lecserélte új majmokra. Az új majmok persze meglátván a vörös négyzeten a banánt, elkezdték azt megkörnyékezni. A régi tagok azonban azonnal rájuk ugrottak és jól elagyabugyálták őket. Eltelt pár hét és a tudósok a régi csoport maradék tagjait is lecserélték. Az újoncok természetesen ösztönszerűen mentek volna a majomcsemegéért a vörös négyzet felé. A csoportnak az a fele azonban, amelyik másodikként érkezett, ugyanúgy mint a régiek, rájuk rontottak és nem engedték őket oda a vörös négyzethez. (Miközben a hidegvizes zuhanyt a tudósok már réges- régen eltávolították.)
Lett tehát egy csoport majom, akik mindenféle ok nélkül bojkottálták a ketrec egyik sarkát, sőt, az esetleges renitenseket kollektíven büntették.
Még mielőtt legyintenél, hogy "á, ezek csak majmok", gondolj csak bele, hogy éppen ugyanez történik a nagyobb szervezetekben is. Te, mondjuk, szépen küldöd a havi riportokat a pénzügynek vagy a főnöknek, mert már így csinálta az elődöd, meg az elődöd elődje is. Meg vagy róla győződve róla, hogy ennek értelme van és hasznos, amit csinálsz (ha mázlid van, talán még emlékszel is homályosan, hogy valaha ez valamiért fontos volt). A riportjaid viszont olvasatlanul vándorolnak a pénzügyes vagy a főnököd valamelyik folderébe a számítógépen. Mert ugye ő is tisztában van vele, hogy ez fontos, így nem dobja ki, hanem gondosan elrakja. Mivel minden ilyen jól és olajozottan működik, nem kérdi meg senki, hogy "lehetne-e ezt másképp is"?
Utolsó kommentek