Mindig csodálattal nézünk azokra, akik bejárják a világot, hol itt hol ott töltenek el pár évet és így építik nemzetközi karrierjüket. Nos, egyik kedves barátomnak, Istvánnak mindez összejött. Ő mesél most nektek arról, hogy milyen az élet és a munka a határokon túl.
- Mit dolgozol? Hogyan alakult eddig a karriered?
10 éve dolgozom egy multi cégnél, vagyis annak különböző egységeinél meg leányvállalatánál. Ebből az első 5 év Magyarország volt, majd jöttek a külföldi lehetőségek, hosszabb-rövidebb idejű nemzetközi transzferek, kiküldetések: India, Kína, Románia majd Dubai.
HR területen dolgozom, specialistaként kezdtem, ezek után voltam toborzási menedzser, most pedig regionális tanácsadóként dolgozom.
- Mennyi ideig dolgoztál ezeken a helyeken?
Indiában 9 hónapot töltöttem, Kínában 5-öt, Romániában megint 9-et, a Közel-keleten bő másfél évet.
- Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen sok helyre eljusson?
Egy multi cég mindig jó dobbantó lehet, főleg ha sok országban van jelen, hiszen az új projektek, programok esetében lehetőség adódhat más országokban is. Jó képben lenni arról, hogy mi várható, mely országok, földrészek esetében várható felfutás, fejlesztések.
- Mit tanácsolsz azoknak, akik hozzád hasonló nemzetközi karriert szeretnének befutni?
Fontos aktívan érdeklődni, nyitva tartani a szemünket és megragadni az adandó alkalmakat. Az első helyre kijutni nyilván a legnehezebb, utána már félig-meddig magától jönnek a dolgok, ahogy az ember belekerül a nemzetközi vérkeringésbe, létrehozza a saját brandingjét és azt a hálózatot, amely a későbbiekben is hasznos lehet az új lehetőségek felkutatásában.
- Neked hogy sikerült kijutni az “első” helyre?
.jpg)
Az indiaiaknak segítségre volt szükségük egy gyárépítéshez, és mivel előtte a Magyarországon volt hasonló projekt, így nyilvánvalóan onnan szerettek volna toborzásban jártas szakembert “kölcsönözni”, és vették fel a kapcsolatot a főnökömmel, aki engem javasolt, én pedig azonnal igent mondtam.- Mit jelent a saját branding és hálózat?
Rendkívül hasznos, ha valaki egy olyan projektben dolgozik, amely a cég számára prioritás, hiszen ilyenkor minden szem ránk szegeződik, minden cikk rólunk szól. Tehát aki részt vesz egy ilyen vállalkozásban, különösen, ha mindez valami nem igazán egyszerű környezetben, fejlődő országban történik, egyből bekerül a “köztudatba”, sok magas szintű emberrel megismerkedik, akik látogatásra érkeznek, megnézni a projektet, stb., szóval rendkívül hasznos kapcsolatokra lehet így szert tenni.
- Kinek ajánlod és kinek nem, hogy külföldre menjen dolgozni?
"Expect the unexpected." (Vagyis: "Készülj fel arra, amire nem lehet felkészülni" a szerk.) Ez fontos. Minél inkább más kultúrába megy az ember, minél távolabb Magyarországtól, Európától, annál több meglepetés fogja érni. Nem szabad elvárni azt, hogy hozzád alkalmazkodjanak a helybeliek, mert nem fognak. Rugalmasnak kell lenni, megérteni, elfogadni a helyi kultúrát, munkastílust, hozzáállást, mert csak így számíthat az ember arra, hogy el- és befogadják, csak így lehet eredményes.
Tehát ajánlom azoknak, akik képesek alkalmazkodni a legváratlanabb helyzetekhez, körülményekhez és nyitottak más kultúrák, szokások iránt.
Azoknak viszont nem ajánlom, akik nem hajlandóak a szokásaikon, munkastílusukon változtatni, ők rettenetesen fognak szenvedni egy új környezetben.
- Világot látni, kultúrákat megismerni nagyon izgalmasan hangzik. Mégis, mik az árnyoldalak?
A kulturális sokkot mindenütt át kell vészelni. Akármennyire is jár utána az ember a dolgoknak, akármit is hall másoktól, a saját élmény akkor is sokkoló lesz. Ezenkívül egyéntől függ, hogy mikor, de általánosságban nagyjából 5-6 hónap után szokott jelentkezni a honvágy is, addigra megkopik az új dolgok különlegessége, és minden olyan dolog, amely addig érdekes és izgalmas volt, rendkívül bosszantóvá és kibírhatatlanná válik. Ezen a holtponton is túl kell lendülni valahogy.Továbbá alkalmazkodni kell a helyi ország életkörülményeihez is, mások az ételek, a szokások, a közbiztonság, a szabadidős lehetőségek. Mindenképp idő kell ahhoz, hogy ezeket kitapasztalja az ember.
- Mesélnél egy sztorit, ami jól jellemzi, hogy milyen kulturális különbségekkel kellett szembenézned?
Ha mi balra-jobbra ingatjuk a fejünket, az azt jelenti, hogy nem értünk egyet valamivel, ellenkezünk. Az indiaiaknál azt jelenti, hogy értem, amit mondasz, követlek.Első nap ezt még nem tudtam. Megérkeztem a szállodába, beköltöztem egy szobába és mivel előtte egész éjjel repültem, lefeküdtem aludni. Ám nem nagyon sikerült, mivel valami vízforgató berendezés volt az ablakom alatt, és az iszonyatosan hangosan zúgott. Lementem a recepcióra, és elmeséltem mi a gond. Megkérdeztem, hogy ez éjszaka is így szokott zúgni? Mondák, hogy igen.
- "Hát akkor ez így nem igazán megfelelő, szeretnék egy másik szobát kérni" - válaszoltam. Ám amíg ezt mondtam, a recepciós folyamatosan ingatta a fejét. El nem tudtam képzelni, mi a gond, micsoda hely ez, hogy ellenkeznek, és nem akarnak másik szobát adni. Majd mosolyogva megszólalt, és tovább ingatta közben a fejét: - "Természetesen azonnal kicseréljük a szobáját, és másikat kap."
Tehát minden a létező legnagyobb rendben volt, de mivel a recepciós gesztusai teljes ellentétben álltak a mondanivalóval, teljesen összezavart.
Eltartott egy darabig, mire hozzászoktam Indiában ehhez a fejingatáshoz és annak jelentéséhez.
- Melyik ország volt a legnagyobb kihívás számodra?
Mindenképpen India, hiszen ez volt az első ilyen kalandom, és az a hely minden szempontból egy teljesen más világ Európához képest.
- Milyen országba mennél még szívesen dolgozni?
Élmények, mindennapi élet, eredetiség szempontjából Indiába, munkakultúra szempontjából Kínába.
- Mik a további terveid?
10 év multizás után most egy év szünet következik, ennek a programja még tervezés alatt áll, aztán az új élmények, tapasztalatok függvényében majd döntök a továbbiakról.
.
Lenne kérdésed Istvánhoz? Írd ide kommentbe!
A cégnél bevezettek egy új hiper-szuper-minentudó HR-es rendszert. Az új eHR eszköz nem ismer határokat... többek között a tűrőképességeink határait sem. Azon kívül, hogy 10 évvel ezelőtti IT technológiára épül, túlkomplikáltak a folyamatok, a kezelőfelület egy fikarcnyit sem felhasználóbarát és ráadásul még idegpróbálóan lassú is. Kár, hogy a rendszer kiválasztásáért, fejlesztéséért felelős kollégák nem hallottak még a webstress-ről. Az új rendszer ugyanis nemcsak személyemre káros, hanem bizony a cég hatékonyságára, sőt bevételére is.
Volt egyszer egy csapat majom, akit gonosz tudósok bezártak egy óriási ketrecbe. A ketrec egyik sarkában volt felfestve egy nagy vörös négyzet, ahova időnként banánt helyeztek el, s amit a majmok annak rendje és módja szerint elfogyasztottak. A tudósok azonban egy gonosz kísérletbe fogtak és ahányszor egy majom rálépett a vörös négyzetre az összes társa kapott egy alapos hidegzuhanyt a nyakába. Miután ez jópárszor elismétlődött, leszoktak arról, hogy a tiltott területre menjenek.
Professzionális célú közösségi oldal. A felhasználók teljes szakmai önéletrajza (vagy amennyit elárulnak belőle) megtalálható, kollégák, üzleti partnerek ajánlásaival. Aranybánya a cégeknek és még csak nem is kell fizetni érte (legalábbis a nézegetésért). Aki ott jelen van, az pedig akár nyugodtan várhatja is csak a sült galambot, én is több tucat megkeresést kaptam már állásajánlatokkal. A cégeknek lehetőségük van azonban hirdetni is, így munkakeresőknek érdemes azt is követni. Minél szélesebb a network-öd, annál nagyobb eséllyel találnak rád, illetve találhatod meg az éppen neked szóló hirdetést vagy kapcsolatot.
Facebook, MySpace
A legismertebb szociális hálók, amik eredetileg barátokkal, ismerősökkel való kapcsolattartása jött létre. Manapság azonban már szinte minden nagyobb cég fent van Coca Cola-tól a Nasa-ig, és az online marketingen túl álláshirdetéseket is felraknak időnként. Tehát, ha nagy álmod valamelyik nagy vállalathoz bekerülni, akkor minimum, hogy felveszed az említett oldalakon „ismerős”-nek, és elkezded követni a híreiket, kommentelsz hozzájuk ergo megismerteted magad velük.
Meglehetősen indirekt módszer álmaid állásának megtalálására, munkaigényes és bizony meg kell dolgozni vele. De működik. Akár személyes, akár szakmai blogod van, ha jól csinálod, plusz aktívan részt veszel vele az online érdekeltségi körben (kommentelsz a hasonló blogokra, oldalakra, belinkeled a kapcsolódó bejegyzéseidet stb.), akkor szépen duzzad az ismertséged és vele együtt a kapcsolati hálód. A bloggal 
Microblogging szolgáltatás, ahol 140 karakterben lehet üzenni a köznek. Gyakorlatilag rengeteg felhasználó dobálja be egy oldalra azokat a gondolatokat, amik éppen eszükbe jutnak. Itt is működik a szociális háló jelleg, meghatározhatod, hogy kinek a szösszeneteit akarod olvasni, illetve letilthatsz másokat. Na, ebbe az egyvelegbe pottyannak bele időnként álláshirdetések. Amerikában ez már olyannyira dívik, hogy létrejött a 
Egy átlagos magyar szellemi munkás teljes élettartamának kb. 15%-át* tölti munkavégzéssel (házi- és hobby munkát nem számolva). Ez nem tűnik soknak, mégis jelentősen meghatározza az életünk, hiszen az ember legszebb éveit tölti ezzel a foglalatossággal.
csinálja. Kedvenc pozitív gondolkodóm és boldogságkutatóm, 
A munka – akárcsak a család vagy a szórakozás - az élet része, amelyben mindenkinek magának kell megtalálja a számára ideális egyensúlyt, nem lehet receptől összerakni. Ami a vállalatot illeti, hát persze, hogy a lelkedet akarja! Csak manapság már valamivel szolídabb eszközökkel környékeznek meg. Ha a biztonságot, viszonylag biztos (ám lassú) előmentelt részesíted előnyben, akkor nyugodtan add oda és énekeld lelkesen, hogy a „lelkem a vállalatot illeti meg”. Persze „workaholic”-nak lenni nem menő és kétlem is, hogy annyira élveztes lenne, hogy cserébe lemondjuk az élet többi örömforrásáról. De semmiképpen nem elítélendők azok sem, akik ezt az utat választják. Ha ez nekik jó, hát hajrá!
Utolsó kommentek